1
Fotó: TASR
Megosztás
Lehet, hogy akad majd pár gyűlölködő fajankó, akiknek fölforr az agyvizük Bugár Béla nevének puszta említésétől is, de hiba lenne elhallgatni, hogy Igor Matovič jellemével, politikusi képességeivel kapcsolatosan ő volt az, aki idejekorán fején találta a szeget... Több mint egy éve, amidőn Matovič kormányfői minőségben derült égből villámcsapásként lepte meg „az ő országát“ a Szputnyik védőoltással, és kitört emiatt az első kormányválság, Bugár újságírói kérdésre válszolva kijelentette, Matovičcsal egyszerűen lehetetlen az együttműködés. Így fakadt ki:
Könnyű volt persze Bugárnak kimondani ezt a verdiktet, mondhatnók, hiszen mivel pártjával megbukott a parlamenti választásokon, elméleti esélye sem volt arra, hogy Matovič és a halál között legyen kénytelen választani…
Mindazonáltal, ha visszatekintünk a jelenlegi kormánykoalíció viselt dolgaira, teljesen süketnek és vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne essen le az embernek, mire is célzott vajon Bugár. Illetve, hogy kételkedjünk az SaS elnöke, Richard Sulík véleményében, miszerint „a szlovák kormánykoalíció legnagyobb problémáját Igor Matovičnak hívják”.
Vagyis Matovič vagy a koalíció halála? Inkább az utóbbi!
Mindezt maga a kormányfőből pénzügyminiszterré degradált Matovič tettei bizonyítják leginkább. Amikor légből kapott ötleteitől vezérelve saját kézikasszájának tekinti az állami költségvetést. Majd miután koalíciós partnereinek jó része és az államfő is megvétózza fedezet nélküli egymilliárd eurós „inflációellenes csomagját”, fasiszta képviselőkkel szövetkezve töri meg a szóban forgó vétót. Ami vitathatatlan szerződésszegés, ugye…
Mindennek tetejébe, amint rátarti cselekményét szemére vetették, a legalpáribb módon küldte el koalíciós partnereit melegebb vidékre. Enyhén szólva! Hogy aztán némi szemforgató mosakodás közben arra legyen képes hivatkozni, aki nem hajlandó vele kormányozni, az Ficóék és a fasiszták kezébe csempészi a kormányrudat…
Igor Matovič mindezt pénzügyminiszterként művelte, miközben az annak idején a helyébe került kormányfő, Eduard Heger tétlenül asszisztált neki. Illetve mintegy a béke barátjaként eljátszotta a tehetetlen málét, miközben Matovič úgy tüntette el alóla a kormányát, ahogy egy harmadrangú bűvész csinálja azt bármelyik vidéki falunapon a nyuszival…
Ha már ide jutottunk, ajánlatos tudomásul venni, fölösleges kételkedni abban, hogy akad még mindig számos választópolgár, akik tájékozatlanságuk, urambocsá‘ korlátoltságuk okán hajlandóak továbbra is épp úgy tapsolni Matovič primitív mutatványainak, mint ahogy azt a választások során tették és azóta is teszik. Arra azonban mérget lehet venni már most, hogy ebből a kutyából sem lesz bizony szalonna soha… Sőt, ha a Sulíkék által frissen felmondott koalíciós szerződést esetleg valamilyen csoda folytán mégis sikerülne belátható időn belül valamennyire megreparálni, holtbiztos, idővel megtalálná a módját Matovič, hogy amint azt eddig tette, utánam a vízözön alapon belepiszkítson a ventilátorba megint!
Nincs mit tenni, ezt a helyzetet szokás lehetetlen küldetésnek minősíteni!
A lehetségeshez esetleg egyetlenegy elméleti megoldást lehetne mérlegelni:
rá kellene venni Igor Matovičot, hogy ne csak a kormánybeli posztjáról távozon, hanem adja fel a parlamenti mandátumát is. Sőt, a legeslegjobb megoldás az lenne, ha a lehető legrövidebb időn belül elköltözne valami lakatlan szigetre, ahol tökéletesen bezárkózhat saját önteltségébe és az égvilágon senki nem vonhatja kétségbe saját ötletei és tettei helyességét…
Van plusz egy rossz hír is, azonkívül, hogy Igor Matovičnak esze ágában sincs önvizsgálatot tartani, mi több, a konzekvenciákat levonva, végleg olajra lépni. Ne gondolja senki, hogy Igor Matovič közéletből történő eltűnését követően nem akadna pillanatokon belül akárhány ugyanolyan fajsúlyú szemfényvesztő, azaz szemét tróger, akik állandóan a bárgyú, együgyű, hiszékeny, felületes, oktondi, seggfej stb. választópolgárok szavazatira fenik a fogukat… Méghozzá sikerrel? Nem kérdés!